Karácsony otthon
Na az idei karácsonyhoz sem fűztem sok reménytJ
Nem nagyon szerettem volna haza menni, mert tudtam hogy minden egyes évben anyuval sikerül összevesznünk, pedig én ezt nagyon nem szeretem.
Persze az ajándékok háromnegyedét az utolsó két napban szedtem össze, pedig megfogadom minden évben hogy nem az utolsó napra fogom hagyni a bevásárlást. De valahogy mindig sikerül ezt csinálnom.
De nem baj, az utolsó nap is, azaz 23-án is még rohangáltam egy könyv után, persze hogy nem kaptam meg…No mindegy, vettem egy másikat, de hát az még sem ugyan az, remélem az is tetszeni fog.
Anyumnak már megvolt hála égnek az ajándéka.
Huhh, a munkahelyen millió egyen voltak, és nem értettük hogy 23-án ki a fene jönne be hozzánk, és volt olyan fene.. A fene egye meg őket. Nem tudom azért én tudnék mit csinálni 23án, és nem bankba járnék, lekötést, meg ezt meg azt intézni. Ráadásul nem valami eget verő nagy dolgok voltak, amik nem várnák meg az embert. De hát ez Halaszthatatlannak tűnt egyes embereknek, mi meg hogy őszinték legyünk szidtuk őket mint az állatJ
Aztán munka után irány haza, összepakolás, mert persze előző nap lusta egy dög voltam és nem pakoltam össze.:( máskor ezt sem az utolsó pillanatra kell hagyni. De azt hiszem hogy én alapvetően egy olyan ember vagyok, aki mindig mindent az utolsó pillanatra hagy. Azt hiszem le kellene szoknom erről isJ
Na de nem baj, majd az évek… ahogy öregszem majd akkor talán.
De aztán lehet hogy ez nem is olyan nagy baj.
Szóval rohanás ezerrel, állatokat megetetni hogy kibírják ezt a 4 napot nélkülem. Remélem sikerülni fog nekikJ izgulok is miattuk elég rendesen.
Rohanás Népligetbe, buszon ezren vannak. DEeeeeeeeee, kellemesen csalódtam az a helyzet.
Tele volt fiatalokkal a megálló, eddig mindig az volt, hogy a fiúk és férfiak, tolakodtak hogy fel szeretnének szállni, mert hát ugye nem mindenki tud ülni néha… Jelen esetben azért látszott hogy közel sem vagyunk annyian, hogy valaki ne tudjon leülni.
Szóval voltak férfiak, akik tolakodtak hogy le tudjanak valami frankó helyre ülni, de a kellemes meglepetés az az volt, hogy volt egy pár fiatal, aki olyan szinten udvarias volt, hogy a nőket, időseket, gyerekeket előre engedték, és ők meg a végén szálltak fel. Meg is lepődtem, sőt igazából kellemesen csalódtam bennükJ (az én tapasztalatom szerint, kevés az illedelmes férfi. Ha meg valaki netán-tán az akkor meg is lepődünk mi nők, sőt még szépen meg is köszönjük. Nekem azért elég nagyot dob egy férfin ha illedelmes, naaaa, de barátnők szerint is. Szóval beült mellém egy fiatal srác. Persze egész végig izget-mozgott, sehogy sem volt jó neki. Meg végig égett a lámpa, amire én személy szerint eléggé allergiás vagyok, mert már a Sasadi úton általában álomba merülökJ
De most meg már annyira fáradt voltam, hogy nem is zavart annyira a lámpa.
Keszthelyre, amikor beértünk a srác, meglepőd módón megkérdezte hogy leveheti-e a kabátomat és felsegítette rám. Hát szó szerint köpni-nyelni nem tudtam, annyira meglepődtemJ De jól esett.
Este még barátosnémmal bevásároltunk, persze nagyokat nevettünk közben, meg tervezgettük a többi napot, hogy mi hogyan lesz.
Hazaértem, kipakoltunk, anyummal beszélgettünk egy nagyot.
Hulla fáradtan alvás ezerrelJ
Másnap anya dolgozott, mi Vikivel bementünk Keszthelyre a szokásos tradíciós kávézásunkra. Még vettem egy két dolgot anyum kérésére, meg magamnak egy nacitJ, aztán ittunk egy kávét, beszélgettünk és irány haza.
Anyumat megvártam, elkezdtük a főzést, közben nevettünk és beszélgettünk, felhőtlenül.
A 24-ei menü:
Frankfurti leves
Rácponty
Tiramisu
A hallal mostanában nem vagyok annyira kibékülve, úgyhogy úgy ahogy ettem. De azért ízlett nagyon. De most kb 1 évig hallani sem szeretnék a halról.
Este kettesben, régi történetek felelevenítése közepette díszítettük fel a fát. Ami megint gyönyörű lett azt mondomJ
Anyum készítette a díszeket rá, angyalok, csengők, jégcsapok és gömbök…meg még egy két dolgot tettünk ráJ
Idén is nagyon szép lett a fa. Megajándékoztuk egymást, mindenki azt kapta amit szeretett volna.
Este barátaim átjöttek a szokásos karácsonyi ajándékozásra, néztük a tv-ben a szokásos Reszkessetek betörők-et. Amit már kívülről tudtuk és még mindig akkorákat tudunk rajta nevetni, hogy csak na…
Éjfél körül elfáradtunk és aludtunk.
Dec. 25. :
Én szokás szerint délig aludtamJ Egész napunk punnyadással meg beszélgetéssel telt el.
Még főztünk ezt-azt, anya csinálta a töltött káposztát, én meg a sütit.
Süti hegyek lettek a nap végére.
Este szűk baráti körrel iszogattunk, meg beszélgettünk. Az én kezdésem úgy nézett ki, hogy ahogy odaértem Vikiékhez, egy pohár pezsgővel sikerült magam telibe önteni. Persze bőrig áztam, de nagy nevetés közepette levetkőztem és a kályhára tettem az elázott ruháimat. Utána meg lementünk a Karácsonyi Christmas party-ra.
Sikerült elég szépen bepálinkáznunk, úgyhogy nagyon nem fáztunkJ
Remekül éreztük magunkat, táncoltunk és nevettünk egész este. Kettő órakor feladtuk és haza indultunk.
Dec 26.:
Reggel vagyis inkább megint délben keltem, anyuval ettünk-ittunk, aztán délután aludt egy jó nagyot, addig én meg tv-t néztem, végre találtam olyat ami tetszett is úgy-ahogy.
Este megint party-zni készültünk.
Viktória névnapot, meg még egy Christmas-partyt ünnepeltünk egy másik helyen.
Ami szintén nagyon jól sikerültJ Nagyon sokan voltunk és nem tudott az ember annyi felé figyelni, az volt az egyetlen nagy baj. L
De szerintem akivel szerettem volna, azzal sikerült:D
4ig táncikáltunk, aztán irány haza.
Dec. 27.:
Egész nap punnyadás, összepakolás és indulás vissza Pestre. Az az alapvető bajom ezzel hogy amikor pesten vagyok akkor haza nem nagyon szeretek menni, viszont amikor otthon vagyok akkor meg Pestre nem szeretnék menni.
Hát igen, ez már csak így van….
Szerintem az utazás az amit nagyon nem szeretek. Jobb lenne ha autóval utaznék, ide-oda. De hát nem nagyon megy az még mostanában hogy nekem autóm legyen. No mindegy addig marad a vonat, meg a busz.
szóval összességében egy remek karácsonyt zártam.
És most meg már nagyon várom a Szilvesztert. Krakkóban, Nikivel:)
